Osztálytársam, Harry Potter

hpVége a félévi vakációnak, és akárcsak te, Harry Potter is elindult az iskolába. De az állomáson valami történt. A kilenc és háromnegyedik vágányon, ahonnan a Roxfortba tartó vonatok indultak, nem a megszokott szerelvény állt. Amit ott látott, az egy keskeny nyomtávú vonat volt, kerekei hozzá sem értek a sínekhez, mintha lebegett volna a vágány fölött. Harry némi gondolkozás után mégiscsak felszállt a szerelvényre, elvégre a vágány stimmelt, s csak akkor kezdett neki gyanús lenni a dolog, amikor románul kérte a jegyét a kalauz.

– Hová megyünk? – kérdezte Harry a kalauztól.

– Tordára – jött a válasz.

Harrynek földbe gyökerezett a lába.

– Tordára? De hiszen Tordára évek óta nem jár vonat, a sínek egy részét is felszedték már!

A kalauz vállat vont, és tovább ment. A vonat tovább kanyargott a szűk völgyben, egymás után hagyták el a mócvidéki falvakat az Aranyos mentén, míg végül nagyot szusszanva megálltak a végállomáson.

Harry leszállt, körülnézett. Először arra gondolt,  visszamegy a következő vonattal, de amikor az állomás épületében érdeklődni próbált, mindenkitől csak csodálkozó tekinteteket kapott: “Ide nem jár vonat, már évek óta”.

Nem volt mit tenni, elindult a város irányába. A református templom mögött végül meglátta azt, amit keresett. “Jósika Miklós Elméleti Líceum”, hirdette a felirat az épületen. Harry belépett a kapuján.

Vele volt a varázspálcája, és minden tudás, amit az első időszakban a Roxfortban elsajátított.

….

Szerinted mi történt ezek után? Próbálj meg ne egyszerű fogalmazást írni, hanem lehetőleg színes, élménydús történetet, a könyv stílusában, párbeszédekkel, különös, varázslatos részletekkel.

A terjedelem nincs megszabva, de két-három oldal (kb. 3000 karakter) alatt nehéz lesz izgalmas szöveget írnod arról, mi minden történt Harry Potterrel a Jósikában.

Határidő: március 8., szerda este 10 óra

Hozzászólást írni úgy tudsz, hogy rákattintasz a bejegyzés címére, majd legörgetsz a lap aljára. Ahol azt látod, hogy “A Te gondolatod”, oda kell írnod a történetedet.

Advertisements

Osztálytársam, Harry Potter” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Miután belépett Harry nagyon furcsának talált mindent. Ez a hely Roxforthoz képest egy börtönnek nézett ki. Harry már elszokott a mugli iskoláktól, ha nem járt volna rendes iskolába amíg Dusleyéknál lakott most biztos el sem hitte volna, hogy ez a hely egy iskola.
    Az épületben csend volt, csak egyes ajtók mögül hallatszott ki egy egy tanár ordítása. Harryt mintha Pitonra emlékeztette volna az egyik kiabálás, ezért gyorsan tovább ment. Azon gondolkozott, hogy melyik osztályba menjen be. Vagy inkább az igazgatót kéne megkeresse? De hát hol is kezdje. Először egy sarok osztályba akart bemenni, de mivel onnan hallatszott ki a Piton szerű ordítás inkább tovább ment a folyosón és egy baloldali osztályba kopogtatott be. Az osztályból egy nő hangja hallatszott ki, egy erős hang. Harry bátorságot vett és belépett. Az osztályban kevesebben voltak mint amire számított. A tábla mellett álló nő kérdőn nézett rá. Talárjával és villám alakú sebhelyével elég furcsa látványt nyújtott. Nagy nehezen kinyögte, hogy ő Harry Potter és nagyon eltévedt. A legközelebbi vonat állomásról érdeklődött. A tanárnő azt mondta, hogy üljön le és majd óra után útbaigazítja. Leült egy szabad helyre és figyelt. Furcsának tartotta az anyagot, a roxfortos történelemhez képest ez elég más volt.
    Szünetben a tanárnőnek dolga akadt ezért az osztályban hagyta Harryt. Az osztályban levők furcsán néztek rá és nem foglalkoztak vele, mind valami furcsa dolgot nyomkodtak, valami új fajta telefont.
    A folyosón sétált amikor valaki elkapta a karját és behúzta egy terembe. Az illető nem viselt talárt és egy kicsit furcs tekintettel nézett Harryre. Feltett neki pár kérdést amivel letesztelte, hogy Harry valóban az igazi Harry Potter és nem egy betolakodó. Miután Harry jól szerepelt a kérdésekkel a fura tekintetü hölgy azt súgta a fülébe, hogy utolsó emelet jobboldali ajtó és azzal kisurrant a teremből. Harry megvárta a becsengetést és azután útnak indult az emeletre.
    Az utolsó emeleten csak két ajtó volt, kinyitotta a jobb oldalit és belépett. Egy mosdó helységbe jutott ahol volt egy ajtó amit úgy tűnt rég nem használt senki. Harry kinyitotta és erős fényt látott, majd mikor újra kinyitotta a szemét Ront látta és Hermionét akik épp szedelőzködtek, hogy leszálljanak a vonatról. Lehet, hogy az egészet csak álmodta? Minden bizonnyal. Harry hálát adott magában, hogy ő a Roxfortba és nem az álombeli börtönben jár iskolába.

  2. -Azt a leborult szivar végét ! Már megint nem végez becsületes munkát Pirton. Mindenkit be és ki enged az én engedélyem nélkül! Hát te meg ki vagy ?!-kiabált rá az iskola igazgatója Harryre.
    Harryt a melegség öntötte el,amikor a kő szívű férfi szavai neki rohantak.Pár percig gondolkozott azon,hogy mit válaszoljon,végül motyogni kezdett pár szót:
    -Ha…Harr..Harry Potter va…vagyok. Elnézést,csak..igazából Roxfortba szerettem volna menni,de eltévedtem és ide kerültem…
    -Kérem szépen! Ha beszélni szeretne,akkor beszéljen úgy ahogy kell! Ne motyogjon itt nekem össze-vissza!
    Harryt már nem érdekelte annyira a férfi fertelmes hangja.Amig ő végig kiabálta őt,Harry az iskolát fürkészte.A diákok sietve haladtak az osztálytermek felé,a tanárok mérges,de néhányan boldog arccal követték őket. Már szinte bámulta az épületet,amikor egy kéz rázta a vállát,felébresztvén őt:
    -Te Harry Potter vaaaaaagy! Úr isten! Jaj lányok,gyertek csak ide!-kiabálta meglepetten Anni,aki nem engedte el Harry vállát,sőt meg jobban magához szorította,nehogy megszökjön.
    -Hát nem tudom elhinni!Te mit keresel itt?Jaj nem is tudom hol kezdjem,annyit kell meséljek és kérdezzek tőled.Juuuuj!Támadt egy ötletem;jössz a szülinapomra!Kész!Ez le van szögezve!
    -Nyugodj már le,kérlek szépen! Szállj már le rólam!-tolta el Harry magától Annit.
    PiricinBuricinhoppazleszel!-suttogta Harry,miközben a varázs pálcáját a kezében tartotta.Abban a pillanatban Annit egy apró pónivá változott.Harry felvette a földről a csapkodó pónilot és a tenyerébe helyezte.-Most hallgass!-mondta Harry és a zsebébe rejtette a kislányt. Meg kell keressem a tanárit-gondolta magába Harry. Elindult pár lépést téve a folyosó vége felé,amikor feltűnt,hogy a kőszívű férfi sehol sincs.”TANÁRI”-pillantotta meg egy nagy ajtó felett a feliratot.Harry bekopogott és tágra nyílt az ajtó előtte.
    -Gyere gyere!-bátorította a torna tanár, aki arcáról le lehetett olvasni a boldogságot.Végre megjöttél!Miért késtél ennyit?
    -Te ismersz engem?-kérdezte meglepetten Harry.
    -Igen!Mondta határozottan a tanár úr,mire kinyújtotta Harry felé a kezét-Sporter vagyok,te meg Harry Potter.Azért hivtalak,mivel meg kell taníts minket kvidicsezni! Egy új tantárgyat akarok bevezetni a Jósika Liceumba! Vezető tanára te leszel!Szerintem csúcs!
    -Hát én tényleg nagyon örülnék ennek!
    -Én is így gondoltam!De szerintem ne is vesztegessük az időt,neki is foghatunk! Gyere csak utánam!
    Sporter tanár úr igyekezve lépkedett a diákok között.Pár pillanat alatt a hátsó udvarban találtak magukat. A pálya hálóval volt körülvéve,nagy oszlopok függesztették ki őket.
    -Remek hely lesz! -mondta Harry fürkészve a pályát.Csak pár apró változást kell be hoznunk!Harry elküldte bagoly barátját Roxfortba,egy levelet küldött Hermionenek és Ronnak.Azonnal válasz jött,amelyben a gyerekek azt ígértek,hogy azonnal a kridics felszerelést hozzák magukkal.
    -Hahoooooo!-hallatszott egy kiabálás a folyosó végén,ami a hátsó udvarig hallható volt.-Harry?!Hol vaaaagy? Gyere már ide!-kiáltozott Hermione,miközben Ron rá kiabált a szavaira:Ne ordíts,te ! Valakit meg fogsz zavarni!-csitította Ron.-Jól van na!Ne ellenkezz annyit!Csak Harryt keresem.
    A két jóbarát a hátsó pályára érkezett,mire megpillantották Harryt:
    -Úgy látom pár változást kell itt bevezetni! Kezdjük a dekorációval!-intézkedett Hermione,mire a háta mögött Ront lehetett látni,seprűket hordozva a hátán.Az udvar végén az iskola volt.Ablaksorok sorakoztak a pálya felé,mire az utolsó osztályból két lány kiabált ki Harry fele,az ablakokat nyitva és csukva:
    -Jezuuuus!-kiabálta egy rövid és sötét hajú lány az ablakba ülve.Jézusom,Panna!Nézd ki van itt! Harry Potter!
    -Komolyaaaan te!Nem tudom elhinni! Tényleg ő az!-erősítette meg egy hosszú hajú lány,miközben felkapta telefonját,hogy gyorsan egy SMS-t írjon.
    Harry nem vette számba a lányokat,így Ron fele közeledett,hogy segítsen neki.
    -Ezt meg lehet oldani könnyebben!-jelentette ki Harry.Elővette a varázs pálcáját a következő varázs szavakat mondva:”PurinciBurinciRoxforthozHasonlit!” A következő pillanatban a pálya lila és kék színekben pompázott,a seprűk fel voltak sorakoztatva a labdák mellett,a pálya szélén székek álltak,azokra majd a nézők fognak ülni.Harry boldogan összecsapta kezét, mire boldogan körül nézett.
    -Neki kezdhetünk!-mondta Sporter,mire Hermione,Ron és Harry egybegyűltek,hogy megtanítsák Sporternek a játékot.Elmagyarázták a szabályokat,mire a tanár egy seprűt vett kézbe.Fel ült rá és gyorsan a magasba szállt.-Huuuha,mennyire vagány!Mehetünk is hogy hirdessük a versenyt.
    “KVIDICS”-ez volt felírva a papírlapra.A diákok azonnal megtöltőtték a listát.A bajnokság holnap kezdődik,március 9.-én a pályaudvaron!-olvasták le a diákok a lapról.
    Százával gyülekezett a nép a nagy napon.A székek egyből megteltek diákokkal,mire a résztvevők a pályán sorakoztak.
    -Kezdődhet!-jelentette ki Harry,mire Ron és Hermione két különböző csapat szélén álltak.1-2-3 és mehet! Kiáltotta Harry!
    Alighogy elkezdődött a verseny,de már a harmadik percben Pálfi Szidónia Zita egy gólt szerzett csapatának.
    -Kijelentjük,hogy a kilencedikes Pálfi Szidónia,gólt rúgott. A kvidiccs meccs alig,hogy elkezdődött de már vége is lett-kiáltotta lelkesen a biológia tanárnő a mikrofonba.
    Az iskola keretén a diákok kék és lila labdákat és lufikat dobáltak Pálfi Szidónia fele,miközben egy csapat fiú,Ronnal és Harryvel együtt felfelé dobták a győztest.
    Harry Potter kalandja a Jósika Miklós Liceumba itt véget ért.Sokszor Roxfortban is szeretettel visszagondol különleges randiára,ami a Torda-i sobanyaban volt,Pálfi Szidoniaval.Sok levelet küldözget neki,mire a lány sietve igyekszik válaszolni…

  3. Felvette láthatatlanná tévő köpenyét, és elindult a IX. osztály felé. Benyitott. A teremben síri csend volt, csak a kályhában égő gáz adta tudtára, hogy nem állt meg az idő. Percek után léptek zaja ütötte meg a fülét, egy csapat gyerek rontott be az osztályba. Harry a szekrénybe húzódott, s onnan hallgatta a tanárok és diákok konverszációját. Kicsengettek, mindenki hazafele igyekezett.
    – Gyere velem!-szólt egy hang a hátammögül. Ezt látnod kell!
    Tágra nyitott szemmel álltam, de semmit sem láttam.
    – Harry Potter vagyok. Nem láthatsz, a köpeny van rajtam. Menj fel a lépcsőkön, az iskola padlására.
    Szó nélkül engedelmeskedtem. A padlás ajtaja előtt csakugyan Potter állt velem szemben. Elmondta, hogy került ide.
    – El kéne vigyelek a Roxfortba, lásd ott milyen az élet!
    Ezzel benyitott a padlásra. Errős huzat fújt velünk szemben, és korom sötét volt. Swemmit se láttam, csak éreztem ahogy megfogja a kezem, és maga után húz. Keskeny, meredek létrán mentünk felfele, nyálkás fokain meg-meg csúszott a lábunk.
    Egyszercsak hirtelen megálltunk, és Harry elővette a pálcáját. Valami szöveget motyogott mire apró kék fény jelent meg a varazspálca végén. Körbe néztünk. Nyirkos, dohos levegő, galamb ürülékekkel, és tetemekkel, pók hálókkal teli teremben találtuk magunkat. Egy nagyon pici könyvet találtunk a lábunk előtt. Már épp hozzáértem, mire a köny visítani kezdett.
    – Nehogy hozzáérj! Ne hallgassd amit mond, mert még megbolondulsz tőle.
    Döbbenten néztem a kis tárgyra. Tovább mentünk, fennebb-fennebb. A lábaink alatt itt-ott megszólaltak a deszkák.
    Egyszer valami nagyot koppant a földön. Fény gyúlt, és a fal négy oldarról körülvett minket. Sem ablak, sem ajtó, a fény a falból áradt. Köröskörül könyvek voltak.
    – Meg kell találnunk, itt kelle lennie valahol!
    Léptek zaját hallottuk. Bebújtunk a köpeny alá. A fény kialudt, újra sötét lett.
    – Nincs vesztegetni való idő!
    – Mit keresünk?- kérdeztem, hiszen fogalmam sem volt miért vagyunk itt.
    – Ooh! Hiszen te nem tudod! Hogy is tudhatnád, hisz te nem vagy roxforti.
    Ezzel elmondta hogy az iskolánk padlásán nagyon veszélyes könyv van, ami életre kelhet, és kiadhatja magából a szereplőit.
    – Semmi kedved sincs, hogy megvívj egy tizenkét lábú állattal..gondolom.- tette hozzá mosolyogva.
    – Olyan könyv, ami a kezedhez ragad, és csak egy nagyon nehéz varázslattal lehet leszedni.
    – Rendben. Találjuk meg.
    – Szóval a feladat a következő: húzd fel ezeket a kesztyűket, és lássunk hozzá!
    Tapogattuk a könyveket, hiszen a fény nem gyúlt újra. Párszor hozzámragadt, de az csak a mocsok miatt volt.
    – Harap!
    A varázspálca a földre esett, és a sötétből idegen szempár villogott felém. A pálcát kerestem. Végre a kezemben volt. A fény pár pillanatig újra megvilágította a termet. Harry egy lénnyel küzdött. A lénynek tizenkét szeme, foga, lába, karja, füle volt. Fogait csikorgatta Potter felé.
    Becsuktam a szemem, és elhadartam egy varázsigét. Zuhantam. Ott kötöttem ki, ahol legelőszőr szólított meg Harry. Egyedül voltam, a pálcával a kezemben. Rögtön bagolyhuhogásra figyeltem fel.
    Egy levelet kaptam…Harry Pottertől.
    Kedves, Új Ismerősőm!
    Mindenkiben van egy kis varázserő, csak önbizalom, és akarat kell hozzá!
    A Roxfortba induló vonatra, már megvettem a jegyed. Jövő pénteken indul, hajnali négy órakor. Kérlek legyél pontos, mert a vonat nem várhat sokáig.
    U.I. Megdöbbentő volt, ugyanakkor hálásan köszönöm, hogy a szörnyet békává változtattad. A könyvet ő őrízte, mostmár nálam van biztonságban. Piton szobájába fogom tenni, hogy szórakozzon vele.
    Minden Jót!
    Harry Potter

    Visszadtam a varázspálcát Hadvignek, és elindultam hazafelé.

  4. Mért is kereste ezt a helyet ? Hát nem másért, mert azt hallotta, hogy itt rejtőzködnek a Föld legfurcsább teremtményei. Belépve a kapun, máris egy furcsa emberszerű lény fogadta.
    -Mit kerestél kint?- kérdi makacsul Harrytől, aki gyorsan tisztázni próbálja, hogy először van itt.-akkor menj és beszélj a tanárokkal !- szólt az utasítás. Elindúlt hát az üres folyosón, fel a lépcsőn és a tanárokat kereste. Nem látott sehol egy taláros alakot, akinek bölcsebb a tekintete, s azt sugallaná, hogy tanár. Sőt senkit nem látott. A folyosón viszont nagy rámákba foglalva fotók voltak, s azt gondolta ezek is beszélnek, akár csak a Roxfortiak.
    -Elnézést nem tudják, hogy hol találhatok egy tanárt?- kérdezgetett hiába.
    -Magácska nem kéne órán legyen?- szólal meg végül egy hang, és Harry tekintete ide-oda szaladgál, keresve a fotót, amely végre válaszolt. – tán nem hal?- hangzott el a kérdés és a vállán durva kezet érzett. Megvolt hát a hang forrása.
    -Elnézést, de én nem itt tanulok. Egy tanárt keresek. A nevem Harry. Harry Potter.
    -Harry….hmm … ismerős a neve. Jaj tényleg ! A kilencedikesek épp valami Potteres könyvet olvasnak. Jöjjön csak, elvezetem.És ott beszélhet a magyartanárral.
    A folyosó vége felé közeledve, egy bal oldalon lévő ajtón küldték be.
    -Nem hiszem el ! Ez Harry Potter!- Hangzik egy kiáltás egy ajtó melletti padból.Egy lány óriás szemekkel bámulja, és mér készül is ájuldozni a meglepődéstől. A neve talán Júlia, hiszen így szólítgatta egy szemüveges lány mögüle.Látva, hogy a figyelem elterelődik a hátsó padsor ordítani, vihogni, röhögni kezd. Fel se tűnik nekik a vendég. Előttük is az első sorokban folyik a beszélgetés, az elsőknek csak a hátát látja, míg az egyik meg nem fordul, észrevéve Harryt, s mondván
    -Jesszus ! Mondja, és máris hallszik a másik padsorból a visszhang
    -Jesszus, Jesszus ! Mi van újból ? Harry meg se várta, hogy mások reagálhassanak, sőt még azt se, hogy a tanár megforduljon. Elővette pálcáját és suhintott egyet vele, újból a vonatállomáson teremve, sietve elmenekülni a zűrös lények közül.

  5. …Úgy döntött körülnéz és megkeresi az igazgatót. Az az ötlete támadt, hogy ameddig kieszel valamit itt marad, lehet tanul valami hasznosat. Senkit sem látott, így arra következtetett, hogy még nem csengettek ki. Miközben embereket keresett elgondolkodott azon, hogy milyen régen is járt normális iskolában. Az az egy év amit a Roxfortban töltött legalább egy évtizednek tűnt. Belegondolt és nem tudta elképzelni, hogyan lehetett annyi élményt egy iskolai évbe belesűríteni. Az elmélkedését egy tanár szakította meg.
    -Jó napot, szeretnék beszélni….- Harrynek nem sikerült befejeznie a mondatát, mert ügyet sem vetve rá elviharzott.
    Három tanárral találkozott,de mindegyik így viselkedett, mintha észre sem vették volna. Már kezdte úgy érezni, hogy rajta van a köpenye, de nem így volt. Bekopogott és benyitott az egyik osztályba, de üres volt. Ugyanígy járt az elkövetkező három teremmel is. Kezdte nem érteni a mi történik. Hova lett mindenki?
    Ekkor eszébe jutott valami. Amikor átjött a falon a kilenc és háromnegyedes vágányhoz furcsa bizsergést érzett. Mivel enyhe volt nem figyelt rá, de most gyanúsnak tűnt. Még egy kicsit járkált az iskolában , de vagy rohanó tanárokba vagy üres osztálytermekbe botlott. Mikor elért az informatika laborba különös látvány fogadta: a fal ahol a tábla volt található hullámzott. Ekkor rájött, hogy ez nem lehet a mugli világ, mert ekkora varázslatot ilyen helyen nem kockázat egy varázsló sem.
    – Ez egy átjáró. – mondta halkan amikor közelebb ment.
    Kinyujtotta a kezét és most már biztos volt benne, hogy a fal csak egy illúzió. Átléptekor meglepetten tapasztalta, hogy Roxford egyik régi folyosóján állt. Szerencsére egy kicsit könnyebben navigált az épületben, mint régen, így rövid keresés után megtalálta a kövér asszonyság portréját. A jelszót elmondva átjutott és a szobájába ment.
    – Szia Potter. Végre eltaláltál ide. – Ron kacagva az ágyán ült és minden ízű drazsét majszolt.
    -Örülök, hogy látlak Ron. Mi ez az új átjáró?
    -Dumbledore professzor találta ki. Nehezebb megtalálni Roxfortot ha mugli-iskolának van álcázva. Tudod, hogy késtél két napot? Lemaradtál az évnyitó ünnepségről.
    -Két nap? – Harryt teljesen ledöbbentette – Nem ültem többet fél óránál.
    -Ezek szerint az történt amiről az igazgató figyelmeztetett. Vigyázni kell az átjáróval, mert még nem tökéletes.
    -Nem tökéletes? Az osztályok üresek a tanárok meg maratonfutók voltak.
    -Majd holnap szólunk Dumbledorenak. Én most lefekszem, fáradt vagyok.
    -Zseniális ötlet.

  6. Harry ámultan állt az iskola udvarán. Valami rettentő érzés borzongott végig rajta, hisz minden olyan muglis volt. A Dursley család élete jutott eszébe erről a helyről.
    Harry azonnal megragadta pálcáját és a Flitwich professzortól tanult varázslattal repültetni kezdte az iskola 3 épületét, ugyanis nem volt megfelelő azoknak az állása. Amikor Harry ezt elintézte, az épületeket hatalmassá varázsolta. Sok mugli megállt az iskola kapuja előtt, ámultan. Harryt ez zavarta, így a kapuk helyett egy erdőt varázsolt, amelyen egy mugli sem jutott át.
    Harry betévedt a legnagyobb épület legnagyobb osztályába. Azaz a 9AB osztályba. Szüneten a nagy zűrzavarban senki sem vette észre Harryt, így Harry sem szólt a többi muglihoz. Harry figyelt az órákon. Történelemórán olyan varázslatot tett, ami által a tanárnő csak énekelve tudott magyarázni. Románórán Harry varázslata után a romántanár úr minden szava után 5-öt tapsolt. Földrajzórán a tanárnő térképe mozogni kezdett, így nem tudta megmutatni az összes kontinenst a diákoknak. Matekórán pedig a tanár úr csak vicceket tudott mondani. A nap végére a diákok megkedvelték Harryt, úgy ahogy Harry is megkedvelte a 9. osztály diákjait. Azonban Harry nem bírta a többi mugli viselkedését. Így a 9. osztály eldöntötte, segít neki Roxfortba jutni. Ekkor ők elmondták Harrynek, hogy az iskola alatt van egy nagyon hosszú alagút, ami egy különleges vonathoz vezet, és muglik nem járnak arra. Harry már sejtette, hogy ő ezt a vonatot keresi, és elköszönve a diákoktól, elindult haza.

Hozzászólások lezárva.