Berci felnőtt lesz

“Volt egyszer egy kisfiú, Berci, aki az elemiben idegesítette az osztálytársakat, pedig általában kedves volt, vidám és dilis. Azok a fiúk, akiket az apjuk othon úgy nevelt, hogy ne hagyják magukat, csapjanak oda, nem is hagyták magukat, és olykor ok nélkül is jól megagyalták Bercit.

Mire Berci megszerezte az első bélyegeket a gyűjteményébe, a többiek már üveggolyókkal kereskedtek, mire golyókat szerzett, mások már halászbotot gazdálkodtak ki maguknak, az üveggolyók elveszítették a csereértéküket, Bercit kiröhögték és – azok, akiket úgy nevelt az apjuk, hogy ne hagyják magukat – meglökdösték, hogy ő még golyózik, mint egy óvodás. Amikorra rávette a szüleit, hogy hosszú haja lehessen, a többiek már kopaszra nyiratkoztak, és a lányok sikongtak körülöttük a bűvölettől.”

…..

Szerinted mi történt Bercivel az életben később? Nyilvánvalóan ő is felnőtt lett, mint bárki más, tíz-húsz-harminc év múlva talán már meg sem ismernék az osztálytársai. De vajon hogyan viszonyulnának hozzá felnőttként?

A feladat: folytasd a történetet. Írd le, hogy Berci felnőtt, és sok év után találkozik egy régi osztálytársával. A történetben próbáld bemutatni Bercit és az osztálytársát is felnőttként, és azt is, milyen lett, hogyan változott az évek alatt kettejük viszonya. Hol találkoznak, mit viselnek, miről beszélnek? Próbálj a történethez csattanós végszót is találni.

Határidő: november 21., kedd este 10 óra

Hozzászólást írni úgy tudsz, hogy rákattintasz a bejegyzés címére, majd legörgetsz a lap aljára. Ahol azt látod, hogy “A Te gondolatod”, oda kell írnod a hozzászólásodat. Légy szíves, figyelj a központozásra és a helyesírásra, továbbá használj ékezeteket, mert nem javítom ki, amit írtál.

Ha nem a Jósika Miklós Líceum diákja vagy, akkor a Facebook oldalunkon tudsz hozzászólni.

Reklámok

Az arany középút

Yellow brick road

Az arany közép gondolata Arisztotelésztől ered. Etikájában (erkölcstanában) azt fejtegeti, hogy az erény nem más, mint középhatár két rossz között, melyek közül az egyik a túlzásból, a másik a hiányosságból ered.

Horatius az egyik versében, amely a Licinius Murenához címet viseli, azt fejtegeti: folyton a nyílt tengerre törni olyan túlzás, amelyet vakmerőségnek nevezünk, a part közeli sekély vízben bukdácsolni pedig gyávaság. A két véglet között okosan haladni: bátorság. A közép persze kinek itt van, kinek ott. Ha például egy kirándulásból hazatérve két palacsinta kevés, tíz pedig sok, akkor nem biztos, hogy mindenki egyformán hat palacsintával egyezne ki, noha kettőnek és tíznek ez a számtani közepe. Tehát kinek kevesebb, kinek több: a közepet mindenkinek magában kell megtalálnia.

Neked hol van az arany középút?

A feladat hasonló az ezelőttihez: 

Írj levelet egy (akár képzeletbeli) barátodnak, amelyben arra biztatod, tartsa meg az egyensúlyt, az arany középutat az életében. Leveledben hozz példát arra, miért ártalmas a végletekben, a szélsőségekben gondolkodni, és érvelj a kiegyensúlyozott életmód mellett!

Ha sikerül versben fogalmaznod, az nagy bónusz, bizonyára értékelni fogják a többiek. 🙂

Határidő: november 14., kedd este 10 óra

Hozzászólást írni úgy tudsz, hogy rákattintasz a bejegyzés címére, majd legörgetsz a lap aljára. Ahol azt látod, hogy “A Te gondolatod”, oda kell írnod a hozzászólásodat. Légy szíves, figyelj a központozásra és a helyesírásra, továbbá használj ékezeteket, mert nem javítom ki, amit írtál.

Ha nem a Jósika Miklós Líceum diákja vagy, akkor a Facebook oldalunkon tudsz hozzászólni.

Carpe diem

A felvilágosodás irodalmára nagy hatást gyakoroltak az ókori római költők, s közülük is kiemelkedik egy bizonyos Quintus Horatius Flaccus nevű szerző, akit rendszerint csak Horatiusként emlegetnek. Ő írta le 2000 évvel ezelőtt azt a gondolatot is, amelyet mai napig idézgetnek és magyarázgatnak, s amely latin eredetiben így szól: carpe diem. Szó szerinti fordításban: szakítsd le a mát.

A különböző korokban magyarázták már úgy is ezt a gondolatot, hogy “élj a mának” (azaz hajszold és habzsold az élvezeteket), és úgy is, hogy “élj a mában” (azaz használj ki okosan minden percet ezen a földön).

Mielőtt a feladatra rátérnénk, olvasd el Horatius Leuconoéhoz címzett versét, amelyben a carpe diem megjelenik. Mivel nem valószínű, hogy értesz latinul, ezért magyar fordításban másolom be ide, de tartsd azért szem előtt, hogy ez csak egy fordítás.

HORATIUS: LEUCONOÉHOZ

Ne törd rajta fejed – tudni tilos
-, életem, életed merre
űzi az ég, Leuconoe, s a babylóni jóst
kérdezned sem okos. Jobb, ha vakon tűröd, akármi jön.
Mindegy, lát-e szemünk több telet is,
mint ami most dühöng,
tajtékos habokat part fele
űz, s megtöri szirteken.
Légy bölcs, Leuconoe, szűrd meg a bort,
s metszd a vadóc reményt vissza:
kurta a lét. Míg csevegünk, elfut irígy időnk:
fogd hát, s tépd le a mát, és sose várd, nyílik-e holnapod.

(Imre Flóra fordítása)

A feladat:

Mindenekelőtt gondolkodj el azon, mit jelent a te számodra ez a gondolat: carpe diem. Ha sikerült valamelyest megragadni a lényegét, írj egy levelet a barátodnak, amelyben arra buzdítod, éljen ennek az elvnek megfelelően. Ha a levelet verses formában írod, valószínűleg többé-kevésbé hasonlítani fog a műved Horatius költeményére, aki Leuconoét szólítja meg, és neki magyaráz. Szólítsd meg te is ehhez hasonló stílusban a barátodat vagy barátnődet, és foglald össze, mit kellene tennie, hogyan kellene élnie, hogy a carpe diem valósággá váljon az ő életében.

Így lépsz be te is a klasszicizmus stílusában, az imitáció elvét követő szerzők sorába. Ugye tudod, mi az imitáció?

Határidő: november 1., szerda este 10 óra

Hozzászólást írni úgy tudsz, hogy rákattintasz a bejegyzés címére, majd legörgetsz a lap aljára. Ahol azt látod, hogy “A Te gondolatod”, oda kell írnod a hozzászólásodat. Légy szíves, figyelj a központozásra és a helyesírásra, továbbá használj ékezeteket, mert nem javítom ki, amit írtál.

Ha nem a Jósika Miklós Líceum diákja vagy, akkor a Facebook oldalunkon tudsz hozzászólni.